2014. szept. 29. 11:12

Bethlen Gábor és a 30 éves háború

Bethlen Gábor és a 30 éves háború

Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1619-ben, 395 éve lépett be az 1618-tól 1648-ig tartó, szinte egész Európára kiterjedt háborúba. A 17. század világháborújának is emlegetik, mert egyike volt az addigi legpusztítóbb konfliktusoknak. Legalább 3 millióan, de egyes vélemények szerint 11 millióan haltak meg a csatározások során. A szokatlanul hosszú háborúskodásnak voltak magyar vonatkozásai is.

Bethlen Gábor 1613-ban 33 évesen lépett Erdély trónjára. Tizenhárom évesen került Báthory Zsigmond udvarába apródként. Katonai tapasztalatait a tizenöt éves háborúban alapozta meg.
1619-ben az új magyar király II. Ferdinánd egyik fontos feladatának tekintette a rekatolizációt. Bethlen ennek ellenében a Porta támogatásával hadjáratot indított a királyságba, melynek okát a Magyarország panasza (Querela Hungariae) című röpiratban foglalták össze.
A fejedelem célja az volt, hogy Erdélyt, a Magyar királyságot, valamint Ausztria egy részét újraegyesítse, majd az betagolódott volna a Német-római Birodalomba, mint választófejedelemség. 1619 nyárutóján bevette Kassát, Érsekújvárt, Pozsonyt, majd megkezdte Bécs körülzárását. Pozsonyban október 14-én Forgách Zsigmond nádor átadta a fejedelemnek a királyi koronát. Béccsel kapcsolatos terveit fel kellett adnia, mert Homonnai György Lengyelország felől Felső-Magyarországra támadt.

A fejedelem a cseh rendektől remélt támogatást vállalkozása folytatásához, mivel korábban felmerült annak a lehetősége, hogy Bethlent meghívják a prágai trónra. Azonban a csehek időközben Pfalzi Frigyest hívták meg a trónra, így támogatás tőlük nem volt várható.
Bethlen ekkor különös belpolitikai helyzetbe került. Az országgyűlés 1620 januárjában ülésezett Pozsonyban, ahol fejedelemmé választották. Ekkor felmerült a királyság lehetősége is, de ő ezt nem fogadta el. II. Ferdinánddal időközben kilenc hónapos –szeptemberig szóló-fegyverszünetet kötött. Ennek folyományaként közösen hirdettek országgyűlést Besztercebányára, ahol megjelentek a Porta követei is.
A rendek 1620. augusztus 25-én, Besztercebányán királlyá választották Bethlent, és noha a fejedelem birtokában volt a Szent Korona, a koronázásra mégsem került sor. Bethlen jó politikai érzékkel nem akarta a Portát még jobban az ország belsejébe vonni, mivel a török így is a Bécs elleni hadjáratot arra használta fel, hogy elfoglalja Vácot.

A harmincéves háború és a Cseh rendekkel való ellenséges viszony miatt a bécsi udvarnak is érdeke volt, hogy Erdéllyel normalizálja viszonyát, ami Bethlennek is jól jött, mert a rendek nyugtalanok voltak a nemzetközi helyzet miatt. Ezek hatására 1622. január 7-én megköttetett a Nikolsburgi béke. Ebben Bethlen lemondott a magyar királyi címről, helyette a német birodalom hercegi címét kapta, továbbá Oppeln és Ratibor hercegségeket, valamint élete végéig hét felső-magyarországi vármegyét: Szatmár, Szabolcs, Ugocsa, Bereg, Zemplén, Borsod, Abaúj vármegyéket birtokolhatott. A következő időszakban a fejedelem magyarországi politikai támogatottsága szinte megszűnt. A protestáns fejedelmet többen támadták, így: Thurzó Szaniszló az új nádor, Esterházy Miklós országbíró, valamint az esztergomi érsek Pázmány Péter. A megkötött béke nem bizonyult tartósnak, mert 1623 őszén a fejedelem a felvidékre indult hadaival. Seregéhez időközben csatlakozott mintegy 10 ezer fős török katona, így a hadak összlétszáma megközelítette a 25 ezer főt. A felvidéken keresztül Morvaországba tartott, ahol Hodonin váránál patthelyzet alakult ki. Ennek oka: pénzhiány, élelemhiány, hideg időjárás. 1624 májusában ismét békekötés jött létre a két fél között, melyben Bethlen lemondott az Oppelni és Ratibori hercegségről, egyebekben helyben hagyták a nikolsburgi béke pontjait. A harmincéves háborúban jelentős fordulat volt, amikor Wallenstein császári hadvezér sikereket ért el a nyugati hadszíntéren. Erre válaszul a Habsburg ellenes liga országai szövetséget szerveztek, melybe Erdélyt is belefoglalták. A fejedelemség stratégiai okból volt fontos, mivel így két hadszíntéren kellett a bécsi udvarnak helytállnia.

Bethlen újbóli hadszíntérre lépésével a háború fordulatot vett. Wallenstein és Bethlen a Drégelypalánk- Szécsény- Érsekújvár háromszögben koncentrálták erőiket. Mindkettejüknek lett volna alkalma a támadásra, de mindketten visszakoztak, így ütközetre nem került sor. Az osztrák fővezér 1626 decemberében fegyverszüneti ajánlattal kereste meg a fejedelmet. A harcot a pozsonyi béke zárta le, mely megerősítette a nikolsburgi béke rendelkezéseit.
A fejedelem a későbbiekben nem vállalt hadjáratot, erejét Erdély belügyeire koncentrálta.

Írta: Balatoni Imre és Pláner Lajos történész
Fotó: Mirk_ONE- onestudio.it