Ebből már hagyomány lesz!

A munkahelyemen a tavalyi céges buli fergeteges volt. Rengeteget táncoltunk, hülyéskedtünk, beszélgettünk és… Szelfiztünk.

Igen, szelfiztünk, és annak, aki nem ismer, ez akár normálisnak is tűnhet. Hiszen az emberek szoktak szelfizni. Hát, esetemben ez elég kirívó dolog, mert én nem szoktam. Sok szempontból régimódi ember vagyok. Persze, nem ellenségem a technika, itt inkább elvi kérdésről van szó.

És nem, nem vagyok olyan ember, aki azt gondolja, régen minden jobb volt – az egészségügy, a technológia, a várható élettartam például biztosan nem. De vannak problémák a korral, amiben élünk. Szerintem ezeknek a problémáknak az egyik tünete a szelfizés.

A felszínesség, a magamutogatás, a látszat mindenek felé helyezése szerintem mind megjelenik ebben a nagy „szelfi-kultúrában”. Ezért hát évekkel ezelőtt megfogadtam, hogy soha egyetlen szelfit sem csinálok majd.

Hát, ezt a szabályt a céges buliban sokszorosan átléptem, de egy percig sem bánom, és megmondom azt is, hogy miért.

Vannak a tükör előtt csücsörítős, meg a romantikus táj előtt mesterkélten pózolós szelfik, ezek a legrosszabbak. Vannak a party-szelfik, ezek egy fokkal jobbak, mert bár az emberek általában hamisan mosolyognak rajtuk, legalább közösen csinálják.

És van ez a szelfigép-dolog. Azt kell, hogy mondjam, ez meggyőzött. És el is mondom, hogy miért. Úgy néz ki az egész történet, hogy a buliban valahol letesznek egy dobozt, egy ilyen fotóautomatát. Van előtte egy fal, egy háttér, ami előtt fényképezkedhetsz. Van ezen kívül egy rakás vicces kellék, mindenféle parókák, kalapok, sálak, maszkok és kiegészítők.

Mindezek tetejébe, ha rettegnél a technológiától, vagy már minősíthetetlenül részeg lennél, akkor egy szimpatikus segítő is van ott, aki meg tudja mutatni, hogy működik a dolog. Legalábbis a mi bulinkban volt ilyen. A HR osztályunk a selfigep.hu -ról rendelték a szolgáltatást. Csinálnak még hasonlót mások is, de állítólag a selfiegep.hu az első és eredeti, a szolgáltatásuk pedig tényleg kiváló volt.

Szóval egy fotoautomata érintőképernyős kijelzővel, egy pár kellék, és egy frankó háttér, ennyi az egész. Mégis zseniális ötlet.

És hogy miért tartom másnak, jobbnak mint a tükörcsücsörítést meg a buliban telefonba vigyorgást?  Mert igazi közösségi élmény. Legalábbis nekünk az volt. Nem a képmutatásról meg a látszatról szól, hanem az együttlétről és a maradandó emlékeről. Nagyokat nevettünk, és remekül szórakoztunk – igaz, hogy már nem voltunk különösebben szomjasak, de az elveimről nem az alkohol kedvéért mondtam le.

Igazából nem is szívesen hívom ezt a dolgot selfie-gépnek, inkább fotóautomatának. Azzal könnyebben megbarátkozom.

Szóval valószínűleg hagyományt fogunk csinálni a fotóautomatából a céges bulijainkban. Azt is előre lehet jelezni a cégnek, hogy rátegyenek valamilyen feliratot, keretet vagy logót a fényképre. El tudod vele küldeni a fotódat a közösségi oldalakra, vagy akár GIF-et is csinálhatsz vele.

Sok különböző háttérből lehet választani, itt megnézhetitek a lehetőségeket: selfiegep.hu/hattereink

Szóval összességében elmondható, hogy egészen beleszerettem ebbe a lehetőségbe, az eredendő fenntartásaim ellenére is. Remek lehetőségnek tartom rendezvényekre, céges bulikra, vagy akár esküvőkre vagy évfordulókra. Ha ilyesmit szerveztek, nézzetek fel a selfiegep.hu/hattereink – re, higgyétek el, megéri.