Alkoholizmus és felépülés a magyar történelemben

Aki valamelyest is ismeri a magyar történelmet (de ennek hiányában is bármelyik ország, kultúra, népcsoport, stb. történelmét), tudja, hogy az alkohol nagyon nagy szerepet játszott (sőt, játszik!) a történelem alakításában.

Elég arra gondolni, hogy az alkohol fogyasztása (és minden bizonnyal az alkoholizmus is!) gyakorlatilag egyidős az emberiség történetével (bár az emberen kívül több állatfaj sem veti meg az alkohol fogyasztását, például a denevérek, csonttollú madarak, a cickány, a cerkóf majom vagy a méhek, ők az alkohol mellett a nikotint és a koffeint is szívesen fogyasztanak: de ez a téma nagyon messze vezetne, térjünk vissza az emberhez).

Már 5-6000 évvel ezelőttről, tehát Kr. e. 3-4000-ből is ismerünk sörreceptet, amely azt feltételezi, hogy ennél jóval hamarabb is ismerhette az ember a sör elkészítésének egyes módjait, és ha kissé elgondolkodtunk az előző bekezdésen, akkor könnyen beláthatjuk, hogy különleges technológiák nélkül is alkoholhoz lehet jutni (biztosan nem gondoljuk, hogy a méhek sörfőzdéket tartanak fent). Sőt, régészek már időszámításunk előtt 10.000-ből is találtak nyomokat erjesztett alkoholos italok készítésére. Ez nem lett része a 10.000 BC című filmnek, mondjuk. Az ókori görög és római kultúrákban, amelyeket az írásos forrásoknak köszönhetően sokkal jobban ismerünk, mint az előttük lévő kultúrákat, saját istene volt a bornak, mámornak, alkoholos ünneplésnek. A férfi istent a görögök Dionüszosznak, a rómaiak Bachusnak nevezték. A római korban terjedt csak el a bor magában (víz nélkül) fogyasztása.

Elterjedt, közismert tény, hogy a víz szennyezettsége miatt a középkorban nem tiszta vizet fogyasztottak az emberek, hanem valamilyen alkoholos italt. De ez ténylg tény vagy inkább legenda? A történelemben ezt sokszor nem könnyű eldönteni, de szerencsére ennek az állításnak több történész is “utánament”. A középkori forrásokban jóval több utalást találunk borra és sörre, mint vízre, de ez talán ma is így lenne: minek dicsekedni, sokat beszélni a vízről. Azonban tudjuk, hogy tiszta víz a középkorban is létezett (e nélkül valószínűtlen, hogy az emberiség fejlődni tudott volna), erről több orvosi szöveg, egészségügyi kézikönyv tanúskodik: természetesen nem modern víztisztító technológiára kell gondolnunk, hanem friss, tiszta források vizére. Egy hetedik századi bizánci orvos, Paulus Aiginitész azt írja le, hogy a vizet használják leginkább mindenféle étrendekben. És még a víz legjobb fajtájára is kitér: szerinte a legjobb víznek se íze, se szaga, ránézésre tiszta és fogyasztása közben a legnagyobb élvezetet nyújtja.

A Regimen sanitatis nevű dokumentum, amely a 12-13. században keletkezhetett, szintén a hűsítő forrásokból származó ivást szorgalmazza, azonban eszerint a legfinomabb, legjobb víz az esővíz. A 15. században egy itáliai szerző anyáknak ajánl bort víz helyett, mert ez utóbbi lehűti a gyomrot, így nem tesz jót a magzatnak.

De térjünk vissza Magyarországra. Vagyis a magyarok történetére. Már a honfoglalás (Kr. u. 895) előtt is tudjuk, hogy őseink éltek az alkohol jótékony és talán kevésbé jótékony hatásaival: a kumisz, vagyis az alkoholt tartalmazó, erjesztett kancatej már ekkor is létezett. Ha hihetünk a történelmi forrásoknak, Károly Róbert idején, a 14. század első felében már konyak, vagyis borpárlat is készült a Magyar Királyságban. Azt pedig még könnyebb elhinni, hogy a hazai pálinka készítésnek több évszázados hagyománya van, elsősorban a barackból és szilvából készült pálinkáknak. Ha pedig hallottunk már a legismertebb magyar gyomorkeserűről, az Unicumról, tudhatjuk, hogy ennek a története egésze a 18. század végéig nyúlik vissza, amikor II. József, (kalapos) királyunk ezt megkóstolta, és állítólag azt mondta, hogy ez egy különlegesség. Hogy a történet igaz-e, valószínűleg sosem fogjuk megtudni, de az Unicum név máig túlélt.

Manapság szintén nem kell lexikonokat forgatni vagy PhD-t írni a témából, hogy tudjuk, az alkoholnak nagy szerepe van sokak életében. Míg rengetegen egyetértenek abban, hogy a szociális ivás, vagyis egy-egy pohár sör vagy bor néha-néha nem árt (van, aki azt mondja, segíthet is, bár ennek inkább az ellenkezője bizonyított: hogy a rendszeres alkoholfogyasztás, akár kis mértékben is, káros lehet, hosszú távon), de abban egyetértés van, hogy a kontroll nélküli, függőséget okozó / okozott alkohol szerhasználat már közel sem tréfadolog…

Vannak azonban megoldási kísérletek: a Felépülők Családi Felépülési központ az alkoholizmus elleni harcot tűzte ki zászlajára és minden erejével azért küzd, hogy segítsen az alkohol betegeken, alkohol függőkön.

Azt olvashatjuk honlapjukon, hogy saját tapasztalattal bírnak a szakembereik. De mit is jelent ez? Azt, hogy ők is ittak már alkoholt? Nem csak ennyit. Azt jelenti, hogy a legtöbb ott dolgozó saját maga is megküzdött a múltban az alkohol függőségének démonával. Így talán érthetőbb, hogy hogyan sikerül 70-75%-os hatékonysággal (tehát 4-ből 3 embert!) sikeresen kezelniük, vagyis megmenteniük az alkoholizmustól. A bekezdés elején a szakember szót használtam, de az ott dolgozók emellett más szerepekben is a betegek rendelkezésre állnak: konzultánsként és felépülő alkoholistaként is. Hiszen tudják, és nem egy Wikipedia szócikkből, OKJ tanfolyamról, alap- vagy mesterképzéses képzésből, hanem a saját tapasztalataikból, hogy min mennek keresztül a kezeltjeik.

Az állami programok jelentős részével ellentétben az ún. Minnesota modellt alkalmazzák, amelyet mélyebben is bemutatok. Ez a modell az Amerikai Egyesült Államokból származik, bentlakásos, eredetileg több hónap hosszú program, amely az egészségügyi (orvosi) elérhető ismeretek mellett főleg (közel 3/4 részben) olyanokkal dolgozik, akik maguk is felépülőben vannak és önkéntesek vagy fizetett segítők. A modellt már az 1940-es évek legvégén kialakították, de Magyarországon ennek sem a Rákosi-, sem a Kádár rendszerben nem volt helye, így a ’90-es években, a rendszerváltás után jutott el hazánkba. Nem véletlen: a módszer vagy modell már több mint 70 éve sikeresen működik az U.S.A.-ban, és mi sem mutatja a sikerét jobban, mint hogy az ottani alkoholbetegség elleni küzdelem körülbelül 80%-a ezzel a módszerrel történik! Bár hazánkba, ahogy említettem, kevesebb mint 30 éve érkezett el, már itt is ez a módszer a leghatékonyabb az ilyen irányú gyógyítási területen.

Mik tehát a Minnesota modell főbb jellemzői?

absztinenciára orienált: tehát úgy gondolja, hogy az alkoholfüggőségről való leszokás egyet jelent az alkohol fogyasztásának teljes hátrahagyásával. Bár ez elsőre “nagy falatnak” tűnhet, hosszú távon a más (akár egyéni) programokkal szemben a visszaesést drasztikusan lecsökkenti,
több irányú (multi-) professzionális szemlélet,
az Amerikában jól ismert, nagyon elterjedt, tizenkét lépéses önmagukat segítő csoportok több elvét felhasználja,
az alkoholfüggőséget betegségként kezeli, így külön figyelmet fordít arra, hogy ne csak a beteg mentális egészségét, függőségét vegye figyelembe, hanem emellett a fizikai, szociális tényezőket, és igyekszik a pszichológiai és a lelki/szellemi tényezőket is különválasztani,
úgy véli, hogy a függőség egy elsődleges betegség (azaz különbözik az olyan betegségektől, amelyek következményeknek tekinthetők sok esetben, mint a pánik, a szorongás vagy pedig a depresszió sok típusa). Az alkohol függőséget krónikus betegségnek tartja, amely kezelés nélkül nemcsak gyógyíthatatlan, de progresszív betegség is. A kezelés így élethosszig tartó tünetmentességet ígér (tehát nem teljes gyógyulást, azaz nem ígéri, hogy a szociális ivás vagy más jellegű alkoholfogyasztás újra a beteg élete részévé válhat). Ezen kívül azonban az egészséges, teljes élet ígéretét adja a program, és ahogy fentebb is írtam, a magyarországi központ 70-75%-os sikert könyvelhet el a gyógyításban.
intenzív programokat biztosít: ennek részei a tanácsadás, a felvilágosító előadások és a csoportterápia is.
a programot úgy kell elképzelni, hogy annak részei a tizenkét lépés programja, a naponta megtartott olvasó csoportok, az egyes emberek élet történeteinek megismerése, a testi és rekreációs aktivitás, mozgás, és az anonim 12 lépéses, önmagukat segítő csoportok, közösségekben a részvétel is (AA, GA, NA, SLAA) és mások.
a kezelés célja az, hogy gyógyszerek helyett a beteg maga fel tudja ismerni, hogy segítségre van szüksége (egyes becslések szerint a magyar alkoholisták nagy többsége nincs tudatában annak, hogy bármi külső segítségre lenne szüksége), és hogy ő maga lássa azokat a változásokat az életében, amelyek el fognak vezetni a tünetmentességhez: ez olyan, elsőre talán spirituálisnak tűnő eredményekkel is együtt jár, mint a transzcendentális lelki tudatra ébredés, elfogadni a sorstársi kapcsolatokat, és felismerni a személyes és választási szabadság mellett a felelősséget is.

Röviddel a Minnesota modell megjelenése után, az ’50-es években fogalmazták meg a modell (módszer) alapelveit:

az alkoholizmus létező, elsődleges állapot (tehát ez nem egy másik betegség tünete),
az alkoholizmus betegség (a szidás, szégyen, stb. nem vezetnek célra, ugyanúgy, ahogy egy megfázásnál vagy gyulladással járó betegségnél sem),
az alkoholizmus betegség több fázisú (ez spirituálisan, mentálisan és fizikailag is támadja az embert). Így minden területet figyelembe vételével kell elkezdeni a kezelést.

Említettem, hogy a Felépülők egy családi intézmény: ez részben arra utal, hogy családokat segítenek, tehát az alkohol betegeken kívül hozzátartozóknak is segítséget tudnak nyújtani, de még inkább arra, hogy egy család teremtette meg ezt a segítő lehetőséget. Ismerjük meg tehát egy kicsit a családot:

Dániel, a fiú szemszögéből olvashatjuk el a család történetét a honlapon: Dániel nővérénél 6 évvel fiatalabb, szeretetteljes családban kezdett felnőni, boldog gyerekkor van mögötte érdeklődéssel sok minden, többek között a kétkezi munka iránt, az utcabéli gyerekekkel bunkert építettek, és az első években semmi nem árnyékolta be az idilli állapotot.

Azonban mire Dániel felső tagozatos, tehát 11-12 éves lett, egyre több probléma került elő apja ivászatai miatt. Apja nyugdíjazása után a korábban főként hétvégi “kicsapongások” átterjedtek a hétköznapokra is, nem volt menekvés a mindennapi alkoholizálás következményei elől senkinek a családban. Az erre való reakció lehetett Dánieltől a nagyon erősen kompetitív gondolkodás, miszerint ő akart lenni az első, a legjobb, a nyerő mindenben az iskolában. Bár ez sok mindenben máig is segíti Dánielt, nem könnyű a kudarctól való félelemben élni: ez abban is megnyilvánult, hogy mindig neki kellett vezetőnek lennie, bosszúálló természetet alakított ki, azonban olyan időszakos előnnyel is járt, hogy kitűnő tanuló volt, a tanárokkal pedig nagyon jó kapcsolata volt.

Ezt a folyamatos nyomást azonban nem lehetett örökké fenntartani: 13 éves korában, a hetedikes szilveszterkor Dániel annyit ivott, hogy több órás képszakadása volt. Tehát már itt megjelent az a vissza- visszatérő toposz, amelyet sok alkoholista szülő gyerekénél látunk: a szociális ivásra való képtelenséget egészen a legelső alkohol élménytől kezdve. Innen, ha nem is egy csapásra, de folyamatosan vezetett az út lefelé: először két-három hetente, majd a középiskola kezdetével minden héten, rendszeresen ivászat kezdődött, amely mindig lerészegedésig tartott.

Dániel nem állt meg az alkoholnál, hamarosan, a gimi első évében már a kanabisszal is megismerkedett. A gimnázium során érkezett egy igazi, félreérthetetlen “red flag” (vörös zászló): ekkor apja autójával (amelyet nem kért el), balesetet okozva az autót totálkárosra törte. Mindezt persze teljesen részegen – és jogosítvány nélkül… Ha ez az éjszaka egy kicsit másképp alakul, könnyen lehet, hogy vagy Dániel vagy ártatlan emberek már nem lennének ma velünk… A család lassan szétesett: Dániel nővére elköltözött, majd anyja is, ő pedig egy kétszintes házban maradt édesapjával, de alig kommunikáltak egymással.

Eközben édesapja mindenfajta próbálkozással igyekezett megoldani a saját függőségét, kipróbált sok fajta terápiát, gyógyszeres kezelést, pszichiátriai kezelést, de hosszabb távon nem tudott javulást elérni, sőt, összességében az állapota romlott is. Egyik karácsonykor, közel 13 éve mind a felesége, mind Dániel úgy döntöttek, hogy elhagyják az édesapát: hihetetlennek tűnhet, de talán a mélybe, sötétségbe pillantás segíthetett: az édesapa belátta, hogy mindenkit és mindent, ami fontos az életben, elvesztett, és valós, gyökeres változásra van szükség. Önként vállalta el ekkor a Szigetvári terápiát. A fél éves kezelés sikeres volt, az apa azóta is józanodik.

Dánielre nem közvetlenül igyekeztek hatni a szülei, hanem azt éreztették vele, hogy ott vannak mellette és készek segíteni. Egy kis bringázás a barátnővel és “egy sör a büfében” holtrészegségig vezetett, ezután Dániel is aktívan kereste a változást az életben. Lassan 11 éve hozta meg a döntést Dániel, hogy ezután nem fog alkoholhoz nyúlni, és belátta, hogy ehhez külső segítségre van szüksége. Sokat segített neki a peer pressure, a hozzá hasonló józanodók közötti hangulat, miszerint “ciki” lett volna visszaesőként megjelenni az egyik anonim gyűlésen.

A józanodás kezdetétől 2-3 évvel Dániel rájött, hogy mennyire élvezi és mennyire fontosnak tartja, ha megoszthatja tapasztalatait, élményeit a felépülésről. Ekkor elvégezte az addiktológiai konzultáns szakot is.

Ahogy mind Dániel, mind az édesapja élete egyre jobbra fordult, a felépülésben egyre magasabb lépcsőfokokra jutottak el, ezzel szerencsére pozitív hatással voltak az egész család életére is. Külön költözés, válás, minimális kommunikáció, stb. után már 10 éve elkezdődött a javulás, de egy család újraegyesüléséhez és boldog mindennapjaihoz nem elég az alkoholról leszokni, az életet értelemmel, értékekkel kell megtölteni. Sokaknak ebben is segít a Felépülők Családi Rehabilitációs Központ: hiszen az alapító családnak már mindez sikerült…

Ha saját magunkra ismertünk a leírásunkból vagy közeli hozzátartozónkra, de akkor is, ha ismerősünk van hasonló helyzetben, négy különböző programból választhatunk, amelyet a Felépülők Csapat kínál: állapotfelmérést, egyéni konzultációt, családi konzultációt és a zászlóshajó 28 napos felépülési programot. Az árak nagyon eltérőek, hiszen az egyéni konzultáció kevésbé súlyos esetekben lehet céltravezető, ennek díja 15.000 Ft alkalmanként, és általában heti rendszereseggél történik, összesen 6-8 alkalom hozhat változast saját vagy szerettünk életébe. Az állapotfelmérés óra 20.000 Ft alkalmanként, itt sok minden áttekintésére sor kerül: milyen súlyosak a tünetek, milyen következmények lehetnek, akár egzisztenciális, családi vagy jogi értelemben. A családi konzultációra sor kerülhet utógondozás (a 28 napos program után) keretében, míg a bentlakásos, 4 hetes program ára 1,2 M Ft / fő.