A családi gasztronómia is hagyomány – receptem új köntösben

Kultúránk része a hagyományőrzés. Hagyományainkat tiszteljük, múltunkat pedig ismerjük. Minden nemzetnél így van ez, hiszen a gyerekek már általános iskolában megtanulják, hogy nemzetünk történelmének melyek a legfontosabb állomásai. A magyar egy büszke nemzet, büszke múltjára, jelenére és bízik jövőjében. Büszke nagyjaira, tudósaira, művészeire.

Szerintem a hagyományőrzés nem csak nemzeti szinten működik, hanem bizony családi szinten is. Nálunk a gasztronómiának vannak nagy hagyományai, receptjeinket féltve őrizzük. És bízunk benne, hogy akinek majd továbbadjuk, ugyanilyen tisztelettel fog az ételek elkészítéséhez. A mi családunk az aranygaluskájára az egyik legbüszkébb. Emlékszem, még kislány voltam, mikor nagymamám és dédnagymamám megtanították, hogy hogy dagasszam a tésztát. Hogy hogy formáljam az öklömnyi gombóckákat, hogy sorakoztassam őket a tepsibe. Imádom az aranygaluskát, csak hát.

Évek óta nem csináltam, hisz egy laktóz- és egy gluténérzékennyel a családban nem igazán lett volna ildomos előállni egy lisztes-pudingos finomsággal. Most, hála a biocity.hu webshopjának, megszületett a megoldás. Az alapanyagok helyettesítése.

Sok olyan aranygaluskát kóstoltam már, főleg a cukormentesekből. Ezek egyáltalán nem voltak finomak. Aztán a hagyományos búzaliszt helyettesítése is sokszor gondot okozott régen, még akár egy egyszerű rántás elkészítésénél is. Ugyan hogy mernék én kelt tésztát készíteni?

Hát úgy, hogy bátor voltam és mertem. Persze ehhez kellett a biocity.hu is, ahol mindent, de tényleg mindent megtaláltam, ami csak kell az aranygaluskához. Nevezetesen egy olyan lisztkeveréket, amit hasonlóképp kell elkészíteni, mint a kelt tésztát. Csak sokkal gyorsabb és egyszerűbb, a végeredmény pedig megszólalásig hasonló. Így voltam a tejjel is, a laktózmentesség a mindennapokban is nagy kihívást jelent, na nem azért, mert annyira nehéz lenne a növényi tejekhez hozzáférni, hanem mert idő kell ahhoz, hogy kikísérletezzem, hogy melyiket milyen célból lehet felhasználni. A mandulatejet én például nem szeretem kávéhoz, de a süteményekbe mindig ezt használom. Volt még pudingpor is, ami a vaníliasodóhoz tökéletes volt, és persze ha már itt jártam, a darált diót is itt vettem meg.

A biocity-t azért szeretem, mert nagyon egyszerűen megtalálom, amit keresek, és mert tudom, hogy itt jó minőségű termékeket találok. Mindig. Nem csak az étkezést nézve – bár egy ötfős családban azért kiemelt fontosságú, hogy mindig legyen mit enni -, hanem például a kozmetikumokat is itt szoktam megvenni.

Na de vissza az aranygaluskához. Hála a biocitynek, minden alapanyag a rendelkezésemre állt, és az édesség elkészítése is kevesebb időt vett igénybe, mintha a hagyományos kelt tésztát dagasztottam, kelesztettem volna. A puding próbája az evés, szokták ezt is mondani, szóval édesanyámnak nem árultam el, hogy minden alapanyagot kicseréltem, egyszerűen csak vittem neki egy kis kóstolót. Azt mondta, hogy nagyon finom, olyan, mint gyerekkorában.

Magamban mosolyogtam és büszke is voltam, hiszen így valóban tovább adhatom a receptet a gyermekeimnek, így ők tovább viszik a családunk hagyományát, nem lehet akadály a glutén- vagy épp a laktózérzékenység. Ez a verzió ráadásul még cukrot sem tartalmaz, így bűntudat nélkül lehet belőle enni.

A gasztronómia hagyománya is fontos, hisz az étkezés, a közös falatozás ugyanúgy történelmünk része. Ezeket a hagyományokat is érdemes tovább vinni, hisz egyrészt jó érzés, másrészt pedig a folyton változó világban kell egy biztos pont, egy bázis az embernek. Ez pedig egy családi ebéd, egy megszokott íz is lehet, mint például az aranygaluskáé.