Egy régi kézirat és egy nagy álom

Gyerekkorom óta különös vonzalmat érzek a múlt iránt. Mindig is lenyűgöztek a régi történetek, a családi legendák, a megsárgult fényképek, az öreg könyvek illata és a kézzel írt levelek sorai. Nagyapám padlásán találtam először olyan iratokat, amelyekről már senki sem tudta pontosan, mikor és miért keletkeztek, de én órákon át bújtam őket, mintha kulcsokat adnának egy letűnt világ ajtajához. A hagyományőrző civil szervezetünk honlapját anno böngészve jutott eszembe: mi lenne, ha ezeket a történeteket nemcsak őriznénk, hanem meg is osztanánk a világgal? Különösen egy kézirat, amit a dédapám írt az első világháború idején, foglalkoztatott. Tanító volt, és abban az időszakban naplót vezetett. A sorai egyszerre voltak őszinték, megrendítőek és tanulságosak. Régóta dédelgettem a vágyat, hogy ezt nyomtatásban lássam viszont, de mindig azt hittem, hogy ehhez olyan forrásokra lenne szükségem, amelyek messze túlmutatnak a lehetőségeimen.

Nem egyszer gondoltam rá, hogy könyv formájában jelentetem meg a kéziratot. Azonban amint belemélyedtem a részletekbe, elbizonytalanodtam. Egy könyvkiadás nemcsak a nyomtatásból áll – kell hozzá szerkesztő, korrektúrázó, grafikus, tördelő, és még egy csomó mindenki, akinek a munkáját tisztességesen meg kell fizetni. Ráadásul ott volt a marketing kérdése is: hogyan tudom eljuttatni az emberekhez ezt az értéket képviselő, de nem kereskedelmileg trendi kiadványt? A legfőbb gond pedig az volt: miből? Ekkor hallottam először a Pályázatírás magánszemélyeknek lehetőségéről. Ez nem csak arról szól, hogy mindig az aktuális dologra pályázhatunk, ami éppen minket foglalkoztat és esetleg tőkét szeretnénk bevonni – de ha úgy szervezzük az életünket, hogy minden területet illetően, ami befolyásol minket figyeljük a pályázatokat, akkor az azokon való sikeres részvétellel annyit spórolhatunk bizonyos területeket illetően, hogy több jut akár másra onnantól.

Manapság már szinte mindenre létezik pályázat. Nem csak iskolákra, utakra vagy energiatakarékos ablakokra. Hanem kutyafuttatókra, közösségi kertekre, műhelyfoglalkozásokra, falunapokra, kézműves tanfolyamokra, digitális detox programokra, és még művészek alkotói időszakára is. De az igazán nagyívű dolgokban érdemes gondolkodni magánszemélyeknek is – erről olvastam sokat a palyazatifejlesztes.eu oldalon.

Ha valakinek van egy jó ötlete, nagy eséllyel talál hozzá valamilyen pályázati lehetőséget. Sokan meglepődnek, amikor először szembesülnek ezzel. A palyazatifejlesztes.eu oldalon keresztül elérhetők profik, és mondjuk a házunkat érintő dolgokban olyan gyakorlattal rendelkeznek, amivel a legnagyobb létezhető terhet (magánszemélyként) dobhatjuk le magunkról.

Persze nemcsak magánszemélyeknek segítenek, ha már itt tartunk. Léteznek manapság már pályázatok sporteseményekre, környezetvédelmi akciókra, helyi legendák feldolgozására, iskolai színházprojektekre, sőt, még arra is, hogy egy-egy bolt újrahasználható csomagolásra térjen át. Ha valaki jól körülnéz, azt is láthatja, hogy pályázni lehet videójáték fejlesztésre, podcast indítására, vagy akár arra, hogy egy kisboltban legyen egy új kenyérsütő gép.

A rengeteg lehetőség viszont nemcsak esély, hanem kihívás is. Aki nem figyel, könnyen lemaradhat. A pályázati világ gyorsan változik, sokféle kiírás jön-megy, és gyakran csak pár hét van a jelentkezésre. Ezért ma már nem ritka, hogy egyes iskolákban, civil szervezeteknél vagy vállalkozásoknál külön ember foglalkozik azzal, hogy figyeli az aktuális pályázatokat. Viszont ahol nincs ilyen opció, nekik ott a palyazatifejlesztes.eu!

A kérdés már nem az, hogy van-e pályázat, hanem az, hogy tudunk-e élni vele. Ehhez pedig nyitottság kell, ötlet, és egy kis bátorság. Mert ha le merjük írni, mit szeretnénk – legyen az egy helyi könyvklub vagy egy közösségi komposztáló – akkor lehet, hogy valahol épp létezik egy pályázat, ami pontosan erre vár.

Felvettem a kapcsolatot magam is a pályázatírásra szakosodott csapattal, akik az első perctől kezdve partnerként kezeltek. Már a legelső, díjmentes konzultáción olyan kérdéseket tettek fel, amik segítettek jobban megfogalmazni az álmomat. Előminősítést végeztek, megvizsgálták az ötletem alkalmasságát, és világossá tették, milyen pályázati kiírás keretében lehet ezt megvalósítani. A pályázatíró szolgáltatás magában foglalta a teljes dokumentáció elkészítését: a költségtervet, az üzleti koncepciót, az elszámolási tervet és a fenntartási jelentés struktúráját is. Minden részletre figyeltek – nekem csak azt kellett elmondanom, mi a célom, mi a szívem vágya. A folyamat meglepően gördülékenyen ment, nem voltak rejtett költségek, bonyolult nyelvezet vagy érthetetlen adminisztratív csapdák. A tanácsadók végig mellettem voltak – akár e-mailben, akár telefonon, mindig válaszoltak.

A sikeres pályázatnak köszönhetően a kézirat nyomdába került. Készült belőle 500 példány, igényes kivitelben, kemény borítóval, archív fotókkal illusztrálva. A könyvbemutatót egy helyi művelődési házban tartottuk, amelyre meghívtuk a közösség tagjait, történészeket, pedagógusokat, diákokat és érdeklődőket. A rendezvényhez szintén kaptunk pályázati támogatást. Az esemény után számos helyi iskola, könyvtár és kulturális intézmény kért példányokat a könyvből, és előadásokra is meghívtak, ahol a projektet és a dédapám történetét mesélhettem el. A könyv immár nemcsak családi ereklye, hanem közösségi tudásforrás lett – és számomra ez volt a legnagyobb öröm.

Ha neked is van egy ötleted, amit évek óta őrzöl magadban – legyen az egy helytörténeti kutatás, egy kulturális kiadvány, egy dokumentumfilm, vagy akár egy oktatási projekt –, ne hagyd veszni! A pályázatírás magánszemélyeknek pont azoknak szól, akik nem rendelkeznek óriási büdzsével, de annál nagyobb szívvel és elkötelezettséggel. Egy díjmentes konzultációval indul, és ha az ötlet életképes, szakértők vezetnek végig az egész úton. Sikerdíjas rendszerben dolgoznak – tehát csak akkor fizetsz, ha ténylegesen megvalósul a támogatás. Ne gondold, hogy a te történeted nem elég értékes. Lehet, hogy épp az hoz értéket mások életébe, amit te eddig csak egy fiókban rejtegettél. Vágj bele, és add tovább azt, amit megőrizni érdemes!

Ne legyünk kishitűek!

Sokan érzik úgy, hogy nagyobb terveiket – egy vállalkozás elindítását, egy innovatív ötlet megvalósítását, vagy akár egy közösségi projekt létrehozását – csak azok tudják megcsinálni, akiknek van pénzük, kapcsolataik, háttérországuk. A többiek maradjanak a „realitásoknál”.

Ez a gondolkodás ma már idejétmúlt.

Nem kell saját tőkével rendelkezned ahhoz, hogy belevágj valamibe, aminek súlya van. Rengeteg pályázati lehetőség áll rendelkezésre – akár hazai, akár uniós forrásból –, amelyek célja pont az, hogy segítsenek az indulásban. Nem csak cégeknek. Magánszemélyeknek is.

És nem kell egyedül megoldanod mindent. Nem kell, hogy érts a pályázati nyelvezethez, a formai követelményekhez, a bírálati szempontrendszerekhez. Vannak profi pályázatírók, akiknek ez a szakmájuk. Ők tudják, hogyan kell úgy összerakni egy anyagot, hogy abból esély legyen – valódi esély – támogatást szerezni. Segítenek abban, hogy az ötleted ne csak jó legyen, hanem pályázatilag is megállja a helyét.

Sokan mégis meg sem próbálják, mert előre leírják magukat. Azt gondolják: „nekem ez úgysem menne”. Pedig de. Menne. Csak el kell indulni, és ha nem vagy jártas a folyamatokban, meg kell találni azt, aki ért hozzá.

Ma már tényleg minden elérhető – pénz is, szakértelem is, lehetőség is. A kérdés az, hogy ki az, aki mer lépni. Merni kell nagyot gondolni akkor is, ha nincs mögötted vagyon vagy kapcsolati tőke. Merni kell segítséget kérni, ha valamiben nem vagy profi. És merni kell hinni abban, hogy ami benned van, az megérdemli, hogy esélyt kapjon.